A Makariosz Érsek Alapítvány által fenntartott Nicosiai Bizánci Múzeum a legnagyobb ciprusi ikongyűjteményt mutatja be, de tanúságot tesz arról a kulturális drámáról is, amely az elmúlt évtizedekben a mediterrán szigeten lejátszódott. A múzeum fő célja azt, hogy megmentse a ciprusi kulturális és művészeti örökséget, amelyet a sziget északi felén a török megszállás nyomán a pusztulás és a gondatlanság veszélyeztet. A gyűjteményt 1982-ben alapították egy hosszas, több mint száz éves folyamat után. Ioannisz A. Eliadesz, a múzeum igazgatója elmondta: „Számos lopás, a műalkotások illegális kivitele volt az oka annak, hogy a ciprusi egyház körlevélben kért meg mindenkit, hogy gyűjtsék egybe a nagyobb városok minden fontos ikonját, hogy létrehozhassanak egy Bizánci Múzeumot. Ez sajnos nem volt lehetséges az angol fennhatóság idején (első és második világháború, majd a ciprusi szabadságharc). Makariosz érsek 1960-ban újra felelevenítette az ikonok restaurálásának gondolatát. 1973-ban létrehoztak egy nagy restaurációs laboratóriumot, amely számos ikonon dolgozott. Így jöhetett létre a Múzeum. Sajnos a ’74-es török invázió, amely napjainkig is tart, mindennek véget vetett. A Múzeum 1982-ben jött létre, öt évvel az érsek halála után. A Makariosz Érsek Alapítvány magába foglal egy jelentős könyvtárat is, valamint egy modern kortárs művészeti galériát s egy kiadót is. A Múzeum legnagyobb célja azonban az, hogy a lehető legtöbbet megmentse abból, amit kimenekítettek Észak-Ciprusról.” Az északi szigetfélen ötszázötven templomot hagytak vagy pusztítottak el, illetve alakítottak át más célokra. Az elrabolt művészeti tárgyak számát húszezerre becsülik. Hatalmas örökség ez, amely az illegális kereskedelem révén szétszóródott a világban. „Nemrég egy orosz zsidó műkereskedőnél, a svájci Zürichben találtuk meg Trikhomosz két nagy ikonját. Végezetül per kezdődött, hogy vissza tudjuk szerezni őket.” Publikációk, katalógusok révén a múzeum azon fáradozik, hogy megtalálja és visszaszerezze az elveszett alkotásokat. „Ezért Múzeumunk arra gondolt, hogy külföldi kiállításokat is szervez. Részt vettünk 2008-ban és 2009-ben a Rimini Meeting-en. Az első évben bemutattok a ciprusi templomok elpusztítását, állapotukat, azt remélve, hogy tudunk majd tenni valamit. A második évben bemutattuk azon műalkotások sorsát, amelyek Németországban vannak („Németországi túszok”). Németországban több mint háromszáz Ciprusról származó művet találtak egy török kereskedő lakásán. Több mint tizenegy éve foglalták le őket, és még mindig Németországban vannak. Azt kérjük, hogy az összes mű együtt térhessen vissza.” Ioannisz Eliadesz szomorúan mondja el, hogy egyes templomokat – mint Szent Barnabásét – múzeummá alakítottak át, de az ősi ikonok már nincsenek bennünk, a szerzeteseket pedig arra kényszerítették, hogy elmenjenek. Fájdalom érződik a szavaiban, amikor beszámol ezen Németországban megtalált s nehezen visszaszerzett freskókról szól. „A ciprusi egyház egy vagyont fizetett azért, hogy beazonosíthassa, hol voltak a török kereskedő lakásai. Az 1997 szeptemberében és októberében lezajlott adásvétel után szerezték vissza ezeket a freskókat. Ez a három freskó, amely itt látható, nagy meghatódottságot váltott ki belőlünk, amikor végre visszahelyeztük őket erre a falra, amikor visszarögzítettük őket a falra ugyanúgy, ahogy eredetileg voltak, abban a reményben, hogy egy nap ugyanezt megtehetjük abban a templomban is, ahol eredetileg voltak.” Ezen műalkotások igazi értéke jóval meghaladja az amúgy is kimagasló művészeti értéket. Ezek által megőrzik és helyreállítják a ciprusi nép keresztény identitását, amely mélyen kötődik ehhez a földhöz és hithez. A ’70-es években házaikat elhagyni kényszerülő emberek hite mentett meg igen értékes ikonokat, amelyeket gyorsan odavettek azon kevés dolog mellé, amelyet magukkal vihettek házaikból. Így történt ez ezzel az ikonnal is. „Ez az ikon Észak-Ciprus elveszett örökségének egy példája. A Panakia Avracida-i templomból származnak. A törökök 1989-ben, tizenöt évvel a háború után bontották le. Ezt valószínűleg azért tették, mert eddigre már eltávolították a XVI. századi freskókat. Ledöntötték a templomot, de meghagyták körben a kolostor celláit. Világos, hogy a cél egyszerűen csak a templom elpusztítása volt, nem volt más indok. Ez az ikon az egyetlen tanúság, az egyetlen tárgy, ami megmaradt ebből a templomból. Menekültek mentették meg, akik ’74-ben hagyták el otthonukat, és elhozták ide, az érsekségre.” Mintegy ötven templom megközelíthetetlen katonai táborok területén található – magyarázza Ioannisz –, s amelyeket már fel tudtak keresni, azok nagyon rossz állapotban voltak. A múzeum igazgatója olyan biztonsági viszonyokat vár, amelyek lehetővé teszik, hogy a menekültek visszatérjenek földjükre, templomaikhoz, és helyre tudják állítani azokat. „Segítsetek, hogy tehessünk valamit – mondja –, különben ez a hatalmas örökség nemsokára teljesen elvész”. Olyan kiáltás ez, amely látogatása során a pápa is meghallott. „Azt kértük a pápától, hogy tegyen valamit az északi szigetfél kulturális örökségéért, hiszen az napról napra pusztul. A tavaly elhunyt ciprusi elnök, Papadopulosz által elküldtünk a pápának egy fényképalbumot az elfoglalt templomokról, állapotukról, megőrzésükről, hogy megnyerhessük az ő támogatását, és tehessünk valamit. II. Khrizosztomosz érsek is kérte a pápa segítségét 2007-es látogatása során. Idén a Szentatya látogatott el hozzánk, és reméljük, hogy politikai befolyása és személyisége révén képes lesz tenni valamit, hogy megkapjuk templomaink felújítására az engedélyeket, mert még arra sem kapunk most engedélyt, hogy önerőből felújítsuk a saját templomainkat.” XVI. Benedek pápa június 5-én, szombaton felkereste a ciprusi ortodox érsekséget, s találkozott II. Khrizosztomosszal. Ekkor látogatta meg a Nicosiai Bizánci Múzeumot, amely – az apostoli út alkalmából – időleges kiállítást szervezett, „Ciprus és Itália a bizánci időkben” címmel.

A Makariosz Érsek Alapítvány által fenntartott Nicosiai Bizánci Múzeum a legnagyobb ciprusi ikongyűjteményt mutatja be, de tanúságot tesz arról a kulturális drámáról is, amely az...leggi tutto