Azokban az iszlám országokban, ahol a keresztények és muzulmánok közötti játszmát gyakran a társadalmi igazságosság és az alapvető emberi jogok terén vívják, a vallásszabadság és annak tanítása szorosan összekapcsolódik az állam laicitásának kérdésével. Ez az egyik pont, amelyet az Oasis alapítvány tudományos tanácsának éves ülésén megállapítottak. A konferencia június 21-én és 22-én zajlott a libanoni Jounieh-ben „A nevelés a hit és a kultúra között“ címmel. Indonéziában például a keresztények és muzulmánok közötti kapcsolat - a Molucche-ban és Poso tartományban 1999 és 2002 között kitört álpolgárháborúk ellenére, amelyek áldozatok tízezreit eredményezték – nem szenvedett fennakadást, sőt inkább megerősödött. Mindez azért történt, mert az utóbbi harminc év iszlamizációját Indonéziában nem követte egy politikai iszlám megszületése és a muzulmánok nagy része – akik az ország 87%-át képviselik – úgy gondolja, hogy az állam ne szabjon meg semmilyen vallási gyakorlatot. Továbbá ez a mozgalom a szélsőséges irányzatok izolálásához vezetett, ahogy Franz Magnis-Suseno német származású indonéz jezsuita atya állítja, aki több mint 50 éve Indonéziában él. P. Magnis-Suseno: „Indonézia helyszíne volt számos terrorista támadásnak, amelyek arra ösztönözték a domináns muzulmán irányzatot, hogy álljon ellen a fundamentalistáknak. Így kapcsolataink az iszlám ezen ágával a terrorizmusnak köszönhetően erősödtek meg, amely a radikális csoportok elszigeteléséhez vezettek.“ P. Magnis-Suseno: „Mérsékelten optimista vagyok Indonézia fejlődésével kapcsolatban. Az országban 12 éve van demokrácia, de még mindig nagyon törékeny annak ellenére, hogy a demokrácia erősen gyökerezik az indonéz lélekben. Optimista vagyok, hogy a vallásszabadság, a nyitottság és pozitív gondolkodásra való hajlam jót eredményeznek egy nap az ország számára.“ Pakisztánban, ahol viszont a jog alapja a sharia, vagyis az iszlám jog, a keresztényeket, akik a lakosság 1,6%-t jelentik, másodlagos állampolgároknak tekintik, mert azoknak a nyugati országok képviselőinek tartják őket, akik különböző formában érintettek a közel-keleti konfliktusban. Az ország kormánya a terrorizmus és az iszlám identitás elleni harc kifogása mögé bújik. Ellenzi azoknak a normáknak az eltörlését, amelyek diszkriminálják a nem muzulmánokat, mint az ún. istenkáromlás törvénye, amelynek értelmében börtön vagy halálbüntetés jár mindazoknak, akik sértegetik és meggyalázzák a Koránt és Mohamed próféta nevét. Ez a norma a keresztények és más vallások hívei elleni folyamatos erőszak forrásává vált gyakran hamis vagy részérdekek által motivált vádak alapján, ahogy Francis Mehboob Sada, a rawalpindi Keresztény Tanulmányi Központ és a Pakisztáni Katolikus Sajtó Társaságának igazgatója hangsúlyozta. Sada: „Az utóbbi években sok visszaélés történt az istenkáromlás törvényéhez kapcsolódóan, eddig több mint tizenötezer esetet regisztráltak. Ezért a bűnért halálbüntetés jár, tehát könnyen megölhetik azt, akit ezzel vádolnak. Teljesen ellene vagyunk ennek a törvénynek. Azt szeretnénk, ha eltörölnék, de a parlament nincs a segítségünkre.“ 2009-ben Pakisztánban számos keresztény családot üldözés ért a blaszfémia vádja miatt és el kellett menekülniük otthonaikból, míg Gojrában, Punjab keleti részén, egy felbőszült tömeg épületeket gyújtott fel és egyes személyeket élve elégettek. Egyetlen bűnük az volt, hogy keresztények. Sada: „Eddig a keresztények mindig az állam oldalán álltak. Elkötelezték magukat a nevelés és az orvosi segítségnyújtás területén, de a szélsőségesek miatt sokat szenvedünk. 1998-ban teljesen felgyújtották Shanti Nagar falut. A múlt évben Gojrában hét személyt égettek el élve… mindez nagyon elkeserítő.“ www.oasiscenter.eu

Azokban az iszlám országokban, ahol a keresztények és muzulmánok közötti játszmát gyakran a társadalmi igazságosság és az alapvető emberi jogok terén vívják, a vallásszabadság és...leggi tutto