Pünkösdvasárnap Jeruzsálemben, ott, ahol sor került a Szentlélek kiáradására… A ferencesek vezetik a vesperás imádságát a Cönákulumban, azon a helyen, ahol a hagyomány szerint sor került mindarra, amiről az Apostolok Cselekedeteinek könyve beszámol. Vannak keresztények, akik zarándokként élnek Jeruzsálemben, egy messzi helyekről származó kicsiny közösség, amely az egyház egyetemességét is jelképezi. Az egyházét, amely itt született meg. Imádság, elcsöndesedés, és mint akkor, most is számos eltérő nyelv… mindenki a maga nyelvén imádkozza a Miatyánkot. “... itt, ugyanezen a helyen, hirtelen nagy hang támadt az égből, mintha hatalmas szélvész támadt volna, amely betöltötte az egész házat, amelyben együtt voltak…” Itt, a Cönákulumban ma épp úgy, mint akkor, nem nehéz megtapasztalni a Szentlélek jelenlétét és erejét, amely képes vezetni Krisztus egyházát és tanúságtételre szóló küldetését Jeruzsálemben és az egész világon. Idén ugyancsak erről a helyről merít erőt és új lendületet egy sajátos küldetés: Pierbattista Pizzaballa atyáé, akit újabb három évre kinevezetek a Szentföld kusztoszává. A hírt hivatalosan Francesco Bravi vizitátor atya jelentette be. Milyen jelentőséggel bír a kusztosz számára, hogy a Cönákulumban ünnepelheti Pünkösdöt újbóli kinevezésének előestéjén? „Újból el kell mondanunk, ha eddig még nem érttettük volna meg, hogy mindent a Szentlélek erőterébe kell helyeznünk, aki működik az Egyházban, s aki azt kéri tőlünk, hogy hallgassunk rá. Azt kívánom magamnak, hogy mind jobban bízzak az isteni Gondviselésben, és egyre kevésbé saját képességeinkben. Tudnunk kell, hogy mindent az ő Gondviselése mozgat, s ez a hivatal, ez a szolgálat, ez az egyház nem a miénk, hanem az övé, mi az ő eszközei vagyunk. Ebbe a távlatba kell helyeznünk magunkat, s így másképp szemlélhetjük életünket, Isten művét s a valóságot is, amelyben munkálkodnunk kell. Azt kívánom mindannyiunknak, mindenekelőtt a ferenceseknek, de az egész Egyháznak is, hogy – miként ez a nap is mutatja, szimbolikusan és jelentőségteljesen – mind többet tudjunk munkálkodni a közösségen, amely nem a gondolatok uniformizálását jelenti, hanem a szándékok egységét.” Hogy szembenézhessenek minden nehézséggel? „Minden nehézséggel… keresztényként kevesek, kicsinyek vagyunk, mégis nagy és súlyos felelősségünk van minden valósággal szemben, amely körbevesz minket, hiszen elsődleges tanúságtételünk az életünk.” Cönákulum és a Szentföldi Kusztódia – olyan feloldhatatlan kapocs áll fenn közöttük, amely a ferences szentföldi jelenlét első pillanataira megy vissza. A kusztosz ugyanis Sion hegyének a gvárdiánja is. „Nos, az első hely, ahol a ferencesek megkezdték munkájukat, az épp a Cönákulum volt, ahonnan 1551-ben űztek ki minket. Azonban a cím megmaradt, ahogy megmaradt a vágyunk is, hogy visszatérjünk ide az Egyház nevében… azonban legfőképp az a gondolat kísér minket… hogy mindig a teljes Egyházzal egységben mozduljunk a Szentlélek vezetése alatt.”

Pünkösdvasárnap Jeruzsálemben, ott, ahol sor került a Szentlélek kiáradására… A ferencesek vezetik a vesperás imádságát a Cönákulumban, azon a helyen, ahol a hagyomány szerint sor...leggi tutto